Zagan LGY

Sokan az életüket egyfajta „visszapillantó tükörben” élik. Bár fizikailag a jelenben vannak, gondolataik, érzéseik és fájdalmaik állandóan a múltban járnak. „Mi lett volna, ha…”, „Bárcsak másképp döntöttem volna…” – ezek a gondolatok olyanok, mint a láthatatlan láncok, amelyek nem engedik, hogy az ember előre lépjen. A múltban való ragadás elszívja az életerőt, és megakadályozza, hogy … Olvass tovább

Sok ember éli az életét úgy, mintha egy színpadon lenne, ahol folyamatosan a „közönség” elismerését várja. Minden tettét, szavát és döntését az befolyásolja, hogy vajon mit szólnak majd hozzá mások. „Elég jó vagyok?”, „Szeretnek még?”, „Nem haragszanak meg rám?”. Ez a folyamatos alkalmazkodás hatalmas energiát emészt fel, és a végén azt veszi észre, hogy már … Olvass tovább

Sokan élnek úgy, hogy minden fontos lépés előtt körbekérdezik a környezetüket: „Szerinted mit tegyek?”, „Jól gondolom?”. Ez a bizonytalanság nem arról szól, hogy mások okosabbak lennének, hanem arról, hogy Ön nem hisz a saját belső iránytűjében. Folyamatosan másoktól várja az engedélyt, hogy boldog legyen, vagy hogy elérje a céljait. Ez a függés azonban nagyon bizonytalanná … Olvass tovább

Sokan élik az életüket úgy, hogy egyik pillanatban a csúcson, a másikban pedig a mélyponton vannak. Egy apró dolog – egy kedves szó vagy egy rossz hír – elég ahhoz, hogy teljesen elborítsák az érzelmek. Ez a fajta csapongás nagyon fárasztó, hiszen folyamatosan „túráztatja” a lelkét. Amikor az érzelmei irányítják a napját, Ön nem az … Olvass tovább

Sok ember esik abba a csapdába, hogy mindenki más problémáját a sajátjának érzi. Ha valaki a környezetében szomorú, feszült vagy bajban van, Ön azonnal úgy érzi, tennie kell valamit, vagy „meg kell mentenie” az illetőt. Ez a fajta viselkedés nemcsak rendkívül fárasztó, de hosszú távon az Ön saját egészségét és kedvét is felemészti. Fontos megérteni: … Olvass tovább

Sok ember éli az életét egyfajta „hajszában”. Bármit is érnek el, vagy bármi jó történik velük, rövid időn belül megjelenik az érzés: ez még mindig nem elég. Mindig van egy újabb cél, egy újabb vágy, vagy egy újabb hiba, amit észre kell venni. Ez a folyamatos elégedetlenség olyan, mint egy feneketlen kút: hiába próbálja megtölteni … Olvass tovább

Sokan vannak úgy, hogy az élet során ért csalódások miatt már senkinek és semminek nem hisznek. Ez a fajta bizalmatlanság olyan, mintha egy láthatatlan páncélt viselne: bár megvédi Önt az újabb fájdalmaktól, közben elzárja a jótól is. Azt érzi, hogy mindenki csak kihasználni akarja, és minden segítség mögött valami hátsó szándékot sejt. Ez a fajta … Olvass tovább

Az energetikai függőség egy mélyen húzódó diszharmónia, amely akkor alakul ki, ha az egyén belső kapcsolata az Élet Forrásával megszakad. Ennek következtében a lélek „éhezni” kezd, és tudattalanul mások energetikai mezőjéből próbálja pótolni a hiányzó életerőt. A szakmai megközelítésünk szerint ez a dinamika minden esetben sérülést okoz: mind a függő, mind a „forrásként” használt fél … Olvass tovább

Az energetikai kódoltság az a rejtett „lenyomat-rendszer”, amelyet a társadalom, a kultúra és a neveltetés helyez el az Ön aurájában. Ezek a kódok olyan láthatatlan parancsok, amelyek meghatározzák, mi a „helyes”, mi a „lehetséges”, és hol vannak az Ön életének határai. A szakmai megközelítésünk szerint ez a kódoltság az, ami miatt az ember folyamatosan falakba … Olvass tovább

A spirituális tompaság az az állapot, amikor az intuitív csatornák elzáródnak, és a világ „szürkébbé”, élettelenebbé válik. Nem arról van szó, hogy a képességei eltűntek volna, hanem arról, hogy a lélek érzékelése egy sűrű fátyol mögé került. A szakmai megközelítésünk szerint ez a tompaság gyakran a túlélő üzemmód mellékterméke: amikor a lélek túl sok fájdalmat … Olvass tovább