Sokan beleesnek abba a csapdába, hogy elvárásokat fogalmaznak meg, de azok nem találnak célba, mert a partner „kényszernek” érzi őket. A cél nem az, hogy rávegyük a másikat valamire, hanem az, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol az Ön által preferált viselkedés a partner számára is a legkönnyebb és legtermészetesebb választás.
Hogyan érhető ez el a gyakorlatban?
- A „jó érzés” összekapcsolása az együttműködéssel: Amikor a partner azt teszi, amit Ön szeretne, érezze azt, hogy ez neki is jó. Ha nem kritizálunk, hanem elismerjük a közös sikereket, a partner azt fogja érezni, hogy az Ön elvárásainak való megfelelés nem egy teher, hanem egy közös örömforrás.
- A közös célok hangsúlyozása: Az emberek sokkal szívesebben igazodnak valamihez, ha azt érzik, hogy az a közös érdekük. Amikor nem úgy állítja be az igényeit, mint „az én akaratom”, hanem úgy, mint „mi így leszünk sikeresebbek”, a partner könnyebben azonosul az Ön elképzeléseivel.
- A pozitív példamutatás: A legegyszerűbb módja az irányításnak, ha Ön pontosan úgy viselkedik, ahogyan elvárná a másiktól. A párkapcsolatban a minták ragadósak: ha Ön higgadtságot, tiszteletet és határozottságot sugároz, a partner előbb-utóbb automatikusan átveszi ezt a stílust.
Az igazodás nem a behódolást jelenti, hanem azt a harmóniát, amikor a két fél belső világa egy irányba kezd el mozogni, mert látják és érzik, hogy úgy a legkönnyebb és a legjobb nekik.
Amennyiben Ön szeretne részletesebben elmélyülni abban, hogyan építhető ki ez az ösztönös együttműködés: