Gondoljon bele őszintén: mikor érezte utoljára azt, hogy egy baráti beszélgetés feltöltötte, inspirálta, vagy valódi megkönnyebbülést hozott az életébe? Sokan évek, sőt évtizedek óta cipelnek olyan ismeretségeket, amelyek már rég nem a kölcsönös megbecsülésről szólnak, hanem a tiszta megszokásról. Megcsörren a telefon, meglátja a nevet a kijelzőn, és az első reakciója nem az öröm, hanem … Olvass tovább

Ott ül a vacsoraasztalnál, a kanapén vagy az autóban, a torkában pedig ott feszül egy gombóc. Pontosan tudja, mit kellene mondania. Tudja, hogy mi bántja, mi az, ami már régóta nem működik, és mi az a határ, amit a másik éppen most lépett át páros lábbal. Mégis, amikor kinyitná a száját, a hang egyszerűen elakad. … Olvass tovább

Belép a lakásba egy hosszú, fárasztó munkanap után, és még a cipőjét sem vette le az előszobában, a levegő máris vágni való. A társa nem kiabál, nincsenek repkedő tányérok, nem hangzik el egyetlen durva szó sem. Ehelyett valami sokkal fojtogatóbb fogadja: a jeges, dermesztő csend. Egy hangosabban becsapott konyhaszekrény-ajtó, egy demonstratív sóhajtás a kanapén, vagy … Olvass tovább

Biztosan átélte már azt a pillanatot, amikor összefut egy ismerőssel, kollégával vagy rokonnal egy kávéra, és a találkozó mindössze negyvenöt percig tart. Nem történt veszekedés, látszólag minden rendben volt, mégis, amint kilép az ajtón, vagy lecsapja a lakása zárját maga mögött, szinte összeroskad a kimerültségtől. Tompa nyomás nehezedik a homlokára, a háta megfeszül, és olyan … Olvass tovább

Szakmai útmutatás Felnőtt ember, saját döntésekkel, felelősséggel, talán már saját családdal és otthonnal. Mégis elég egyetlen vasárnapi telefonhívás, egyetlen lekezelő megjegyzés a konyhaasztal mellett, vagy egy elmaradt dicséret, és a gyomra ugyanúgy összerándul, mint harminc évvel ezelőtt a gyerekszobában. Ismerős ez a fojtogató tehetetlenség? Az az érzés, hogy akármit tesz, akármennyit dolgozik, akármilyen messzire jut, … Olvass tovább

Szakmai útmutató Gondoljon vissza az eddigi fontosabb kapcsolataira, barátságaira. Nem tűnt fel egy furcsa, szinte kísérteties minta? Mintha a sors újra és újra olyan embereket sodorna az útjába, akikkel „dolgozni kell”. Aki éppen padlón van, akit a korábbi párja tönkretett, akinek anyagi gondjai vannak, akit nem ért meg a világ, vagy aki valamilyen függőséggel, belső … Olvass tovább

Szakmai útmatatás Ott ülnek a vacsoraasztalnál, a lakásban csend honol, és Ön egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy megfeszül az állkapcsa. Nem történt semmi tragédia, nem hangzott el bántó szó, a másik mindössze eszik, kavargatja a teáját, vagy leteszi a kulcsot az előszobai komódra. Mégis, a hangja, a lélegzetvétele, a járása, de még az is, … Olvass tovább

Szakmai útmutatás Késő este van, a lakásban már minden elcsendesedett, Ön mégis a telefon kijelzőjét bámulja a félhomályban. Végiggörgeti a régi üzeneteket, megnézi az utolsó aktivitását, és azon kapja magát, hogy megint ugyanazok a körök indulnak el a fejében: „Vajon gondol még rám? Mi lett volna, ha akkor mást mondok? Tényleg ennyit értem neki?” A … Olvass tovább

Szakmai útmutatás Csörög a telefon a kora esti órákban, meglátja a kijelzőn egy szülő vagy egy közeli rokon nevét, és még mielőtt felvenné, a gyomra már egyetlen görcsbe rándul össze. Ismerős ez az állapot? Nem veszekedés történt, még el sem hangzott egyetlen mondat sem, de a teste már pontosan tudja, mi következik: egy újabb kéretlen … Olvass tovább

Szakmai útmutató Ismerős az a gyomorszorító érzés, amikor a kapcsolat elején minden szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Amikor úgy érzi, végre megérkezett az az ember, aki pontosan érti Önt, a tenyerén hordozza, és minden szava betalál? Aztán eltelik pár hónap, és a tündérmese lassan, szinte észrevétlenül átcsúszik egy nyomasztó rémálomba. Hirtelen minden az … Olvass tovább