Sokszor előfordul, hogy az ember pontosan tudja, mit kellene tennie, érzi a belső késztetést a változásra, mégis olyan, mintha egy láthatatlan falba ütközne. Hiába az akarat, hiába a tiszta szándék, valami mindig „megfogja” a folyamatot. Ezek az energetikai blokkok. Olyanok, mint a kövek egy patak medrében: elterelik, lelassítják, vagy teljesen megállítják az életenergia természetes áramlását. … Olvass tovább

A spirituális tér nem üres. Minden helynek, tárgynak és emléknek megvan a maga energetikai lenyomata. Amikor belépünk egy térbe, vagy kapcsolatba kerülünk valakivel, az ő rezgésük – mint egy láthatatlan árnyék – ránk tapadhat. Ezek az idegen „lenyomatok” gyakran észrevétlenek, de folyamatosan dolgoznak: lehúzzák a rezgésszintjét, nyugtalanságot okoznak, vagy megnehezítik, hogy meghallja a saját belső … Olvass tovább

Sokszor azt hisszük, ha valakivel lezártuk a fizikai kapcsolatot, azzal minden szál elszakadt. A spirituális valóság azonban egészen más: az erős érzelmi kötelékek olyan energetikai csatornákat hoznak létre, amelyek hosszú évekig, sőt akár évtizedekig is táplálják a feleket – vagy éppen mérgezik őket. Ha folyton a régi kapcsolatán gondolkodik, vagy érzi az illető jelenlétét az … Olvass tovább

Sokszor tapasztalhatja, hogy egy-egy beszélgetés vagy találkozás után úgy érzi, mintha kicserélték volna – de nem pozitív értelemben, hanem teljesen lemerülve, fáradtan. Ez nem véletlen. Vannak olyan személyek, akik tudatosan vagy öntudatlanul mások aurájából táplálkoznak, hogy saját belső ürességüket vagy energiahiányukat pótolják. Ez az energetikai vámpirizmus. Ha nem védekezik ellene, a saját rezgésszintje folyamatosan csökken, … Olvass tovább

Sokan az életük nagy részét álarcokban töltik. Nem azért, mert hazudni akarnak, hanem azért, mert mélyen legbelül nem érzik magukat elég értékesnek ahhoz, hogy csak úgy, „nyersen” létezzenek. Azt hiszik, ha megmutatnák a valódi gondolataikat, vágyaikat vagy gyengeségeiket, mások elfordulnának tőlük. Ez a megfelelési kényszer nem más, mint az önbizalomhiány pajzsa: a biztosabbnak tűnő, de … Olvass tovább

Sokan az életüket egyfajta „visszapillantó tükörben” élik. Bár fizikailag a jelenben vannak, gondolataik, érzéseik és fájdalmaik állandóan a múltban járnak. „Mi lett volna, ha…”, „Bárcsak másképp döntöttem volna…” – ezek a gondolatok olyanok, mint a láthatatlan láncok, amelyek nem engedik, hogy az ember előre lépjen. A múltban való ragadás elszívja az életerőt, és megakadályozza, hogy … Olvass tovább

Sok ember éli az életét úgy, mintha egy színpadon lenne, ahol folyamatosan a „közönség” elismerését várja. Minden tettét, szavát és döntését az befolyásolja, hogy vajon mit szólnak majd hozzá mások. „Elég jó vagyok?”, „Szeretnek még?”, „Nem haragszanak meg rám?”. Ez a folyamatos alkalmazkodás hatalmas energiát emészt fel, és a végén azt veszi észre, hogy már … Olvass tovább

Sokan élnek úgy, hogy minden fontos lépés előtt körbekérdezik a környezetüket: „Szerinted mit tegyek?”, „Jól gondolom?”. Ez a bizonytalanság nem arról szól, hogy mások okosabbak lennének, hanem arról, hogy Ön nem hisz a saját belső iránytűjében. Folyamatosan másoktól várja az engedélyt, hogy boldog legyen, vagy hogy elérje a céljait. Ez a függés azonban nagyon bizonytalanná … Olvass tovább

Sokan élik az életüket úgy, hogy egyik pillanatban a csúcson, a másikban pedig a mélyponton vannak. Egy apró dolog – egy kedves szó vagy egy rossz hír – elég ahhoz, hogy teljesen elborítsák az érzelmek. Ez a fajta csapongás nagyon fárasztó, hiszen folyamatosan „túráztatja” a lelkét. Amikor az érzelmei irányítják a napját, Ön nem az … Olvass tovább

Sok ember esik abba a csapdába, hogy mindenki más problémáját a sajátjának érzi. Ha valaki a környezetében szomorú, feszült vagy bajban van, Ön azonnal úgy érzi, tennie kell valamit, vagy „meg kell mentenie” az illetőt. Ez a fajta viselkedés nemcsak rendkívül fárasztó, de hosszú távon az Ön saját egészségét és kedvét is felemészti. Fontos megérteni: … Olvass tovább