Sokan követik el azt a stratégiai hibát, hogy a párkapcsolati stabilitást a közvetlen, látható interakcióktól teszik függővé. Azt hiszik, ha beszélgetnek, vagy ha együtt töltenek időt, akkor ők irányítják a folyamatokat. Pedig az igazi befolyás nem a jelenlétben, hanem a háttérben zajló, a partner tudattalanját folyamatosan formáló hatásrendszerben rejlik. A cél nem az, hogy Ön ott legyen, hanem az, hogy a hatása folyamatosan jelen legyen.
A hatásrendszer kiépítésekor a következő alapelvekre érdemes támaszkodni:
- A közvetett jelenlét elve: A befolyás akkor a legerősebb, ha a partner nem azonosítja azt konkrét elvárásként. Amikor a hatásrendszer már beépült a mindennapjaiba, a partner döntései már úgy formálódnak, hogy azok passzoljanak az Ön elvárásaihoz, miközben ő maga is azt hiszi, hogy teljes szabadsággal cselekszik.
- A környezeti mintázatok átalakítása: A partner döntéseit gyakran a környezetében lévő visszatérő mintázatok irányítják. Ezen mintázatok finom módosításával elérhető, hogy a partner olyan választások felé terelődjön, amelyek az Ön céljaival kompatibilisek. Ez a módszer hatékonyan csökkenti a konfrontációk lehetőségét, mivel nem közvetlen utasításokat ad, hanem a választási lehetőségeket szűkíti.
- A folyamatosság biztosítása: A hatásrendszer hatékonysága a folyamatosságban rejlik. Amikor a hatás nem szaggatott, hanem egy állandó, stabil háttérzajként van jelen, a partner elméje már nem kísérletezik alternatívák keresésével. A biztonságérzet, amit ez a rendezettség nyújt, szinte láthatatlanul köti a partnert az Ön által kialakított keretrendszerhez.
A befolyás nem akkor a legnagyobb, amikor hangosan érvényesül, hanem amikor észrevétlenül, a háttérben működve rendezi a partner világát az Ön igényei szerint.
Amennyiben Ön szeretné mélyebben megismerni a hatásrendszer technikai kiépítését: