A kapcsolatban akkor érheti el a legmagasabb hatékonyságot, ha a partner nem „ellenfélként” vagy „kívülállóként”, hanem az Ön terveinek aktív részeseiként cselekszik. Ezt a szinkronizációt nevezzük stratégiai ráhangolódásnak.
- A „közös cél” prezentálása: Amikor egy új tervet vezet be, ne saját projektként mutassa be, hanem olyan közös célként, amely mindkettőjük számára valamilyen konkrét előnnyel jár (pl. „Gondoltam rá, milyen jó lenne nekünk, ha…”). A „mi” a kulcs.
- Tér a partner ötleteinek: Ahhoz, hogy a partner magáénak érezze az irányt, hagynia kell, hogy ő is hozzátegye a saját módosításait. Ezek a módosítások gyakran aprók, de pszichológiailag döntőek: a saját ötletét mindenki szívesebben hajtja végre.
- A „fokozatos bevezetés” elve: Soha ne vezessen be drasztikus változást egyszerre. A kisebb, észrevétlen korrekciók során a partner hozzászokik az új irányhoz, és idővel az lesz számára a természetes.
- Nyelvi tükrözés: Használja a partner kulcsszavait, az ő stílusát, amikor a közös jövőről beszél. Ez csökkenti a védekezést, és azt az érzést kelti benne, hogy Önök „egy nyelvet beszélnek”.
- A siker közös kiaknázása: Amikor egy terv megvalósul, a sikert mindig úgy prezentálja, mint a partner döntésének és az Ön támogatásának közös eredményét. Ezzel fenntartja az ő elkötelezettségét a következő, nagyobb célok irányába.
Ezzel a módszerrel az irányítása láthatatlanná válik: a partnere azért teszi azt, amit Ön szeretne, mert meggyőződése, hogy az az ő saját érdeke és vágya is.
Amennyiben Ön szeretne részletesebben tájékozódni a stratégiai befolyásolásról: